Tudod, az az igazi szabadság, amikor a hátadon viszel mindent, amire szükséged van, és közben pontosan tudod, hogy a felszerelésed minden darabja történetet mesél. Sokan kérdezik tőlem a tábortűz mellett, hogyan sikerült ilyen strapabíró cuccokat összehoznom, pedig a titok egyszerű: a "Bakancsot a hátizsákra: Így építs profi túrafelszerelést újrahasznosított horgászcikkekből és természetes alapanyagokból" elvét követve a természetben és a régi garázsokban találtam meg a válaszokat a legkellemetlenebb technikai kihívásokra.
A horgászat és a túrázás sokkal közelebb áll egymáshoz, mint gondolnánk. Amikor egy öreg damilt vagy egy használaton kívüli hálódarabot találsz, ne szemétként tekints rá, hanem nyersanyagként. Ezek a tárgyak pontosan arra lettek kitalálva, hogy bírják a gyűrődést, a vizet és a mechanikai terhelést, ami egy hátizsák esetében is elvárás.
A monofil damil hihetetlenül erős, vékony és könnyű. Mivel nem szívja magába a nedvességet, kiválóan alkalmas javításokhoz. Én a szakadt túranadrágok vagy a kopott hevederek rögzítésére használom.
A régi horgászhálók anyaga – általában nylon vagy polietilén – a legellenállóbb műanyagok közé tartozik. Ezekből kiváló külső rögzítőhálót készíthetsz a hátizsákodra, amivel a nedves esőkabátot vagy a vizes törölközőt szállíthatod.
Az erdő nemcsak pihenőhely, hanem az alapanyagok forrása is. Egy jól megválasztott ág vagy egy kis darab nyírfa kéreg csodákra képes, ha a felszerelésed éppen útközben adja fel a szolgálatot.
Ne cipelj magaddal felesleges műanyagot, ha az erdőben találsz megfelelőt. A túrázás közben a leggyakoribb gond az elhagyott vagy eltörött csatok pótlása.
A természetben rengeteg olyan növény akad, aminek a szára vagy a kérge komoly teherbírással rendelkezik. A fiatal fűzfa vesszők vagy a csalánszálak megfelelő kezelés után hihetetlenül erősek.
A DIY felszerelés egyik nagy előnye, hogy ismered minden részletét. Mivel te raktad össze, pontosan tudod, hol a gyenge pont, így a karbantartás is sokkal hatékonyabb.
Szeretem látni, ahogy mások is elkezdenek kísérletezni. Nem arról van szó, hogy ne vennél meg egy minőségi hátizsákot, hanem arról, hogy tudd, hogyan hozd ki belőle a legtöbbet akkor is, ha messze vagy a civilizációtól. Az igazi profizmus nem a pénzben mérhető, hanem abban, mennyire vagy képes megoldani egy problémát a körülötted lévő eszközökkel.
Legközelebb, amikor egy elszakadt zsinórt vagy egy törött csatot látsz, jusson eszedbe, hogy ez nem a végállomás, hanem a lehetőségek tárháza. Készíts valami olyat, ami bírja a strapát, és amit büszkén viselsz a hátadon. A természet és a múltad tárgyai a legjobb partnerek a vadonban.