A modern, tömeggyártott termékek világában sokan vágyunk arra, hogy újra kapcsolatba kerüljünk a tárgyaink eredetével. Amikor a természetbe indulunk, más élmény egy olyan túrabotot vagy horgászbotot kézbe venni, amelynek minden szálát, minden görbületét ismerjük. A "Hagyományos mesterségek nyomában: 5 vidéki műhely, ahol a saját kezűleg készített horgászbotod és túrabotod alapanyagait is megtanulhatod kiválasztani" kezdeményezés éppen ezt a tudást adja át. Nem csupán egy kész eszközt kapsz, hanem megtanulod érteni az erdő és a vízpart nyelvét.
Az igazi kézműves munka ott kezdődik, ahol a legtöbben megállnánk: az alapanyag kiválasztásánál. Egy jó túrabotnak nem elég szépnek lennie, annak rugalmasnak, tartósnak és a kézhez idomulónak kell lennie. Ugyanez igaz a horgászbotra is, különösen, ha a klasszikus, nád vagy mogyoró alapú vesszőkkel dolgozunk. A magyar vidéki műhelyek mesterei megmutatják, hogyan olvassuk ki az ágakból, melyikből lesz a következő társunk a vándorlásban.
Ezeken a helyeken nem futószalagon készülnek a tárgyak, hanem lassú, átgondolt munkafolyamatok során alakulnak.
Kőrisfa Műhely, Bakony: Itt a túrabot-készítés művészetébe kóstolhatsz bele. A mester megmutatja, melyik kőrisfa ág bírja a terhelést a hegygerinceken, és hogyan kell kérgezni anélkül, hogy a fa rostjai megsérülnének.
Nádvessző Műhely, Tisza-tó: A horgászat szerelmeseinek kötelező helyszín. Megismerheted a vízparti nádak különbségeit, megtanulod, melyik a legkönnyebb, mégis legerősebb darab, ami bírja a gyűrődést a nagyobb halaknál is.
Bükki Fafaragók Háza: A hagyományos, csomós és kacskaringós ágakból készülő sétabotok fellegvára. Itt a hangsúly a természetes görbületek megtartásán van, így a botod valóban egyedi darab lesz.
Őrségi Kézműves Porták: A gyümölcsfa ágak szakértői. Az alma és szilvafa ágából készült túrabotok súlyelosztása egészen más, mint a hagyományos társaiké, a mesterek pedig segítenek kiválasztani a számodra tökéletes hosszúságú és vastagságú alapanyagot.
Duna-menti Vesszőfonók: Bár elsősorban fonott termékeikről ismertek, a mesterek kiválóan értenek a fűzfavesszők rugalmasságához, ami a könnyű, de hajlékony horgászbotok alapja.
A legfontosabb lecke, amit ezeken a helyeken megtanulhatsz, az a szemmérték. A természet nem egyenes, de pont ez benne a jó. Ha kiválasztod a saját alapanyagodat, figyelembe kell venned a fa nedvességtartalmát, a csomók elhelyezkedését és az ág hajlását.
Vizsgáld meg a fa növekedési irányát, mert ez határozza meg a bot rugalmasságát.
Figyeld a kérget, hiszen a repedések gyakran mélyebb belső hibákra utalnak a törzsben.
Kerüld a túl fiatal, vizes ágakat, mert azok száradás közben könnyen megcsavarodhatnak.
Hallgass a mester tapasztalatára, amikor a fa súlyát és sűrűségét vizsgáljátok közösen.
Amikor saját kezűleg készíted el a felszerelésedet, a kapcsolatod a túrázással vagy a horgászattal is megváltozik. Nem csak egy sporteszköz van a kezedben, hanem egy darab a természetből, amit te formáltál meg. Ez a lassú folyamat segít abban, hogy értékeljük a körülöttünk lévő erdőt és vizet. A műhelyekben töltött idő alatt rájössz, hogy a természet mennyi mindent ad, ha tudjuk, hol keressük.
Nem kell sietni a döntéssel az erdő szélén sem. A mesterek azt vallják, hogy az ideális túrabot vagy horgászbot megtalálása türelemjáték. Lehet, hogy tíz ágat is meg kell vizsgálnod, mire megtalálod azt az egyet, ami éppen neked való. Ez a keresgélés a folyamat legszebb része, hiszen ilyenkor figyeled meg igazán a környezetedet, a fákat és a szezonális változásokat.
Ha legközelebb vidékre visz az utad, szánj egy napot arra, hogy meglátogass egy ilyen műhelyt. Nem fogod megbánni, és a következő túrád vagy horgászatod egészen más élmény lesz, ha tudod, milyen hosszú utat tett meg a bot a fa törzsétől a kezedig. Ezek a mesterek nemcsak szakmát adnak a kezedbe, hanem egyfajta látásmódot is, amivel más szemmel nézel majd minden egyes ágra, ami mellett az erdőben elhaladsz. A természet ajándék, csak meg kell tanulni jól választani belőle.